neewl

Olyan volt, mint a méz. Édes lebegés, vak futkározás, S nyikkanva csúsztunk el vizes füvön. Olyan volt, mint a tej. Fehér köd, selymes áramlat, És hinni akartuk: nem ér véget. Túl akartuk élni, csak túlélni, Hogy lehessen holnap is. Bele sem gondoltunk, Féltünk, és reméltünk, Pedig lehetett volna, Máshogyan, másképpen, De mi kapaszkodtunk, Féltünk leesni, így olyan volt, Mint a halál árnyéka: fekete. Aztán ismét megcsúsztunk a füvön, Túlcs&